Táplálkozom, tehát vagyok... a kutya helyes táplálása

Most, hogy megismertétek Luca történetét és láttátok a róla készült két kép közti különbséget, nem lesz meglepő a vallomásom: Lulu bizony elhízott. Ami hagyján, de a legrosszabb, hogy nála is áll az örök probléma, nevezetesen, hogy azok a plusz kg-ok szinte észrevétlenül mentek fel és egyáltalán nem akarnak lejönni. A kutya helyes táplálása alapvető fontosságú, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéni jellemzőket sem. A két kutyám ugyanannyi adagot eszik. Kitty 6 kg-os és gyors az anyagcseréje, Luca most kb 9 kg, de neki viszont lassú. Azt szoktam mondani, hogy már attól is hízik, ha csak ránéz az ételre. Figyelembe kell venni a mozgásigényt is, mert csak úgy, mint nálunk, az ő esetükben is rendkívül fontos a rendszeres sport. (Itt nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán kiadós sétákra, ideális esetben labdázásokkal kiegészítve). Tehát a kisasszony fogyókúra alatt áll, de a táplálkozása az első perctől kezdve a minőségi eledelekre korlátozódott, ami az egészségi állapota és az immunrendszere erősítése céljából alapvető volt. Na de milyen is a minőségi táp? Előre leszögezem, nem vagyok nagy táplálkozási tanácsadó és szakértő, de azokat az alapvető dolgokat mindenképp szeretném megosztani Veletek, amit sokan nem tudnak, mert téves infók keringenek a köztudatban.

A legviccesebb az egészben, hogy nem létezik egy objektív mérték, vagy „számegyenes”, amibe besorolhatjuk a tápokat és az kiadja, hogy gagyi, közepes, jó, prémium, szuperprémium, hiper-szuperprémium az adott kaja. Ez egyéni megítélés kérdése. Persze a legalja, meg a középkategória az összetétel alapján könnyen kiszűrhető, de a jobb minőségű tápoknál már erősen elmosódnak a határok és hirtelen minden prémium lesz. A helyes táplálás nagyon fontos a kutyánknak. Gondoljatok bele az egyszerű helyzetbe: mi ideális esetben eléldegélünk hét-nyolc évtizedig is, vagy még tovább. A kutyánknak viszont egyetlen egy jut. Nekünk van időnk csiszolni a helytelen táplálkozásunkon, és ha bele is fér néha egy kis süti, csoki, cukorka és egyéb nasik, az egészséges életmódra áttérni akár 30-40 évesen is lehetséges, vagy még később. Kedvencünknek nincs ennyi ideje és ha ilyenekkel etetjük, mert „úgy szereti”, „úgy néz” és „úgy kéri”, még azt a kevés együtt töltött időt is képesek vagyunk megkurtítani. Tehát édességek kizárva, mert a nagy-nagy szeretetünkből jól kiszúrunk a kutyával. A másik kényes téma: kutyakonzerv. Nos, a rossz hírem az, hogy felesleges. Van benne sok-sok adalékanyag, meg nedvesség, de tápérték semmi. Jobban jár az eb, ha sima vizet kap, mert az is kb ugyanúgy megy át rajta. Vajon a nagyobb, márkás, igazán jó minőségű tápokat gyártó cégek jellemzően miért nem készítenek konzervet kutyáknak? Kutyaszalámi… ez egyenlő a vágóhídi hulladékkal, ezt se erőltessük. (Ilyen sincs a minőségi kajagyártók repertoárján).

Aki már nagyon unja a felsorolást, annak jó hírem van! Most jön az, hogy akkor mit egyen. Először is tisztázzunk valamit újra! A kutya őse a farkas. A farkas alapvetően ragadozó, ami nem jelenti azt, hogy nem eszik bogyókat, gyökereket, növényeket, dögöt, vagy bármit, ami ehető, ínséges időkben. Ebből a szempontból, nagyon alternatív értelmezésben „mindenevőnek” is nevezhetjük. Lássuk a háziasított változatot, azaz a kutyát (nem a városi macákra gondolok, hanem az igazi, ridegtartásban élő, „jó öreg”, vidéki ebekre). Megeszi a házikosztot, maradékot, csontot, zöldséget, gyümölcsöt, bármit, amit talál a lakásban, kertben, utcán. Nála mindenevőbb ragadozót keresve sem találhatunk, ami viszont fontos: ragadozó. Ugyanúgy, mint a farkasnak, az ő elsődleges tápláléka is a hús, de emellett persze vitaminra, ásványi anyagokra, gyógynövényekre is szüksége van, hogy egészséges legyen, ahogy a ragadozó ős is lelkiismeret-furdalás nélkül szüretelte le az útjába kerülő bokrokat, növényeket. Tehát ebből kiindulva, az olyan kutyakaja a jó nekünk, ami elsősorban husit tartalmaz, de megvannak benne a fentebb említett kiegészítők is. Az ilyen eledel mellé felesleges bármilyen vitamint, vagy táplálék-kiegészítőt adni, mert a táp eleve tartalmaz minden ilyesmit. A rossz hír az, hogy elég húzós áruk van. A jó az, hogy nem kell belőlük valami sok és a magas tápérték miatt hamar bejut a kutya szervezetébe a szükséges mennyiség. Ebből már nyilván kitaláltátok, hogy a TV-ben látható „teljes értékű” kutyaeledelek nem a fenti csoportba tartoznak. Már, ha csak ránéztek, látni a piros (marha), sárga (csirke) és egyéb színű falatokat benne, ami már eleve arról árulkodik, hogy telenyomták színezékkel. A gyártók kezdenek rájönni arra, hogy ezt a kedves vásárló megneszelte, így egyre több alsó- középkategóriás táp válik egyszínűvé mostanában. A színezék hiánya jó, de a táp minősége attól még silány. Ami viszont kötelező, az az összetevők feltüntetése a csomagoláson. Ezt nem lehet megkerülni, így ha jó tápot akartok venni, olvassátok el figyelmesen! Ha az első helyek valamelyikén gabona és gabona alapú fehérje áll, akkor az egy olcsóbb, gyengébb, egészségtelenebb kaja. A kutyák gyomra nem arra van kitalálva, hogy gabonákat egyen, így a megemésztésük is problémás, mert a cucc, amit fel tudna belőle használni a szervezete, szinte semmi. Cserébe jóllakottság érzetet ad egy rövid időre, majd távozik a kutya testéből. Hogy hogyan, azt a fantáziátokra bízom…. De akkor miért van annyi gabonaalapú táp a piacon és miért vásárolja azt mindenki? Nem lesz nagy meglepetés a válasz: mert az ilyen típusú kajákat sokkal olcsóbb előállítani, így az áruk is kedvezőbb. Nincs is ezzel baj, ha az ember tisztában van vele, hogy mit vesz, lelke rajta, hogy mivel eteti a kutyáját. A gond az ott kezdődik, mikor úgy jött be sok vásárló az állateledel boltba, hogy ő mindig a legjobbat veszi a kedvencének, majd bemondott egy olyan márkát, hogy nagyon nehezen tudtam megrendszabályozni a mimikámat és nem rámeredni elkerekedett szemekkel és leesett állal. Miért vannak a vevők félrevezetve? Mert a reklámok ontják magukból a „teljes értékű” tápokat, hogy az milyen jó és egészséges. Ez a dolguk, nyilván. Nekünk, vásárlóknak pedig az, hogy gondolkodjunk. Vajon milyen magas beltartalmi értéke van egy olyan kajának, aminek kilója 300-500 Ft? Melyik az a jó minőségű hús, amihez ilyen árban hozzájuttok? Arról nem is beszélve, amit már korábban említettem. Vásárolni voltunk egy bevásárlóközpontban, de már nem emlékszem, melyikben és egy ilyen gyöngyszemre akadtam: 10 kg-os zsák, a pontos összeget meg nem mondom, de gyanúsan 3000 Ft körül volt, vagy még annyi sem. Összetétel: Gabona, gabonafélék, hús és állati származékok, ebből (általában) 4% marha, csirke, bármi, amilyen maga az ízesítés, és az a bizonyos 80-90%-nyi „egyéb anyag”, amibe sem akkor, sem most nem szeretnék belegondolni. Eddig ez volt a legdurvább, amit valaha csomagoláson láttam…

Jutalomfalatok: mindenféle csodát lehet már ezekből is kapni, az interneten és a boltokban kutakodva bizonyára ti is felfedezitek az óriási választékot. Általában ezekben is rengeteg a mesterséges anyag, a cukor és minden egyéb, amitől az adott falatka szép, illatos, színes, tehát minden, csak nem egészséges. Nagyon nagy a kísértés, nem is mindig lehet neki ellenállni, de, ha ilyet vesztek, ne adjatok sokat a kutyának! Apránként, módjával adagolva tovább is tart és kevesebb kárt is csinál… Aki igazán megfelelő jutalmat szeretne adni a kutyájának, az magas hústartalmú és sokszor bizony büdi jutalomfalatot vegyen, vagy vásároljon valamilyen belsőséget és főzze, vagy süsse meg! Felkockázva és hűtőbe rakva igazi, „házi” jutalomfalatot gyárthatunk, amit a legtöbb kutya jóval szívesebben is fogyaszt és anyagilag is jobban kijövünk. Kitty shih-tzu még ennél is könnyebben megoldotta a helyzetet, ugyanis, ha rágcsálnivalóval akarok neki kedveskedni, általában kap egy nyers sárgarépát, amivel egy-két napig biztosan elvan, míg teljesen meg nem eszi. Tanításhoz például a boltban kapható jutikat egyenesen felejtsük is el! Erre a célra jöhet felvágott, virsli, sajt, vagy az említett felkockázott gusztustalanság. A lényeg, hogy jól csússzon, a kutya ne nyammogjon rajta, viszont fogyassza szívesen!

A megfelelő táplálás tehát nem „csak” azért fontos, mert a hús áll közel a természetes étrendhez, hanem azért, mert ebből fakadóan a hús alapú száraztápokat tudja megfelelően megemészteni és hasznosítani a szervezete. Egészségesebb, ellenállóbb lesz, az öregedés jelei is később kezdődnek, és ha az előírt mennyiséget adjátok megfelelő életmód mellett, akkor az elhízás esélye is jóval kisebb, tehát a belső szervek nem hájasodnak el, az ízületek nem kopnak el idő előtt és jó minőségű táppal a különböző táplálékallergia (különösen csirke) kialakulásának esélye is egyre csökken.