Segítség, gazdi leszek!

Tehát, kedves leendő gazi! A kiskutyádnak szüksége van az alomtársai, az anyukája közelségére ahhoz, hogy biztonságban érezze magát és elkezdjen szépen kommunikálni a többiekkel. Ne szakítsd ki ebből a közegből 8-10 hetes koráig, mert épp, hogy csak elkezdte észlelni a körülötte lévő világot és máris megfosztod ettől! Nem kell semmit elsietni, mert a későbbi kapcsolatotok is akkor lesz jó, ha nem egy antiszociális szörnyecskét nevelsz. Szüksége van arra a 10 hétre a családjával.

Mielőtt azonban elkezdenél várni, nem árt tisztázni, hogy mire/ kire? Következő napirendi pont: hogyan válasszunk kiskutyát?

Én egy régimódi lány vagyok, hiszek a nagy pillanatokban. Sőt, abban is hiszek, hogy olykor a kutya választja ki a gazdáját. Nem mennék bele a kutyaválasztás részleteibe, mert mások erről könyveket írtak, szóval egy blogban nehéz lenne alaposan kivesézni. A csodálatos kutyadoki könyvben emlékeim szerint egy egész fejezet szól erről, azt mondjuk érdemes átolvasni. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy ha csak teheted, személyesen válassz! Látogasd meg jövőbeli kiskutyádat és alomtársait, és hallgass a megérzéseidre, meg persze a szemedre… Ha egy hiperaktív kis „duracelnyuszi” és egy álomkóros, szuszogó, lusta ebecske között vacilálsz, döntsd el, a Te vérmérsékletedhez melyik illik jobban!

Ennyit a választásról. Megvan a kiszemelt kutyus, de a lelkiismeretes tenyésztő/ tulajdonos/ befogadó csak néhány hét múlva adja oda a fenti okok miatt. Szuper, mert itt az idő, hogy hasznosan töltsd azt a néhány hetet!

Először is készítsd elő a terepet, mérd fel az árakat és persze a minőséget, és így szerezd be a szükséges holmikat neki. Eledelből persze már ehet szilárdat, hisz a tejfogai megvannak, de igyekezz ne a legolcsóbbat választani! A nagyon „gagyi” száraztáp megbosszulja önmagát és nem lesz elég erős a kutyád természetes védekező-rendszere. Így, amit az élelmezésen megspórolsz, elköltheted az állatorvosra, sőt, még többet is. Érdemes alaposan körülnézned a piacon és olyan tápot választani, aminek legnagyobb része hús. Mégiscsak egy kis (el)ragadozót szeretnél dédelgetni…  Persze, ez húzósabb árban van, de általában tovább elég, mert nem kell belőle annyit adni, mint a gyengébb, gabonaalapú változatból. Egyszer láttam egy olyan szárazeledelt, melyre a következő volt írva, mikor felsorolták, hogy miből áll: „90% egyéb anyag”. Na ilyet NE vegyél! (A kajákról később írok részletesen).

Az etetés után logikai sorrendben haladva nyilván a táplálék távozása következik…

Kutyapelus. Vigyázz vele, mert hamis barát! Úgy tűnik, hogy praktikus és viszonylag higiénikus megoldás, de később még meggyűlhet vele a bajod! Az a kutya ugyanis, aki rászokott a pelusra, akkor is előszeretettel jár „rá”, ha azt már réges-régen eltávolítottad a szobatisztaság reményében. Ha már pelus, akkor legyen az ajtó mellett. A legegyszerűbb módja a szobatisztaságra nevelésnek, ha az éppen pisilni, vagy egyéb tevékenységet végezni készülő kölyköt gyorsan elkapod és kirakod az ajtó elé. Ha ügyes vagy, egy idő után automatikusan oda fog indulni, így jelezve neked, hogy idő van… Ezt és még rengeteg hasonló tippet meghallgathatsz egy kutyaovis előadáson, úgyhogy íme még egy program addig, míg a kutyus nem költözik be.

Jöjjön az egészségügyi rész: Oltások bizony kellenek és elengedhetetlenek. Egyrészt törvényi előírás, másrészt a kutya egészsége nagyban függ attól, mi ellen van védve. A parvo és a szopornyica a két legismertebb babakutyákat támadó megbetegedés. Amíg nem érkezik meg az ebed, lesz időd, hogy beugorj egy szimpatikus állatorvosi rendelőbe és érdeklődj a várható költségekről és arról, hogy mennyi idő, míg más kutyák közé mehet és teljesen védetté válik. Persze eközben tájékozódj könyvekből, interneten és a tapasztalt, kutyás és rettentő okos ismerősöktől (ilyenek mindig vannak), de ne feledd, amit korábban írtam: szelektálj! Ha valami nem tetszik, nem értesz vele egyet, vagy nem vagy biztos magadban, nézz utána több helyen is, kérdezz szakembert, tájékozódj!

Tegyük fel, hogy beszereztél mindent, már csak a kutya hiányzik! Letelet az a pár hét és mehetsz is az új családtagért. Mindig tartsd szem előtt, hogy nem egy valószínűtlenül szőrös és négy lábbal rendelkező emberrel osztod meg az otthonodat! Ő egy kutya. Persze eközben az ember legjobb barátja, de akkor is kutya. Nem ugyanaz a kommunikációnk, a jelzéseink, a gesztusaink. Ez is kutyaovis anyag, de ennyit elöljáróban mindenképp tudnod kell! Mikor először hazaértek, ne rohangálj utána, ne aggódd túl a helyzetet, ne légy vele erőszakos, ne kényszerítsd rá, hogy minden áron melletted maradjon! Engedd meg neki, hogy felderítse az új otthonát és várj, hogy ő menjen oda hozzád! Ekkor ne tornyosulj fölé és kapd fel „Jaj, de édi vagy!”- felkiáltással! Ez az ő nyelvén elég ijesztő dolgokat jelent… Ülj, vagy guggolj le hozzá, simogasd meg és akár valami finomsággal is kedveskedhetsz neki! Sajt, virsli, párizsi a legjobb. Ekkor már persze ölbe is veheted, tudom, hogy úgysem bírod megállni, és nem is kell :)

Ha így kezditek a kapcsolatotokat, akkor ez „egy gyönyörű barátság kezdete” lesz ;-)