Miért szeretjük őket?

Nemrég megkérdeztem Tőletek, hogy kinek mi jut eszébe a „kutya” szóról és vajon mi, emberek mit tanulhatnánk tőlük? A kutyákról általában a hűség, szeretet, barátság, társ jutott az eszetekbe, arról pedig, hogy mit tanulhatnánk tőlük a következő volt a véleményetek: feltétel nélküli hűséget, őszinte reakciókat, alkalmazkodást, alázatot.

Érdekes, hogy míg nem foglalkoztam velük hivatás-szerűen és nem láttam bele jobban az életükbe, én is azon a véleményen voltam, hogy a feltétel nélküli szeretet az, amit a leginkább meg kellene tanulnunk tőlük és az a fajta ragaszkodás és hűség, ami az emberi világban olyan ritka. Ami viszont a mostani véleményemhez a legközelebb áll, az az alkalmazkodás és az őszinte reakciók.

Gyerekkoromban volt egy német juhászkutyánk, Tappancs. Öt éves voltam, mikor kölyökként hozzánk került és 13-14, mikor el kellett őt engednünk. Gyerekként a testvéremnek tekintettem. Valakinek, akivel „megbeszéltem” az iskolai eseményeket és megosztottam a legféltettebb titkaimat. Akivel sokszor úgy aludtunk, hogy ő az ágyamon feküdt összegömbölyödve, én pedig a combjára hajtottam a fejem. Aki mindig megkapta a Kindertojásom felét (ezt egyébként szigorúan tilos, a kutyáknak nincs csoki!!!!) Nem túlzás azt mondanom, hogy családtag és egyben a legjobb barátom is volt.

Ezek után gondolhatjátok, mennyire vettük őt „kutyaszámba”! Akkoriban nekem az ő társasága biztonságot, bizalmat, szeretetet, hűséget, ragaszkodást jelentett és minden kutyában ezeket a tulajdonságokat láttam.

Aztán úgy alakult, hogy kamaszként a tököli menhelyen önkénteskedtem és azt láttam, hogy a kutyák zöme szabadon van, nem csak kennelekben. Verekedés ritkán robbant ki, és még ritkább volt, mikor ebben súlyos sérültek is voltak. (Persze minél kisebb volt a létszám, annál nagyobb volt a béke). Akkor ez nekem annyira természetes volt, hogy igazán fel sem tűnt, hogy hogy a viharban lehetséges ez?! Aztán kutyakiképzőnek kezdtem tanulni (ezt a szót egyébként még mindig nagyon utálom). Ekkor szembesültem azzal, hogy mennyi agresszív, frusztrált, ideges, problémás kutya van a világon. Nekem ez Tököl után nagyon érdekes volt, annál is inkább, mert ott is voltak bőven agresszíven, antiszociálisan viselkedő friss „bekerülők”, akik zöme néhány hét múlva a többiekkel játszott szabadon, vagy ha nagy gáz volt és az istennek se akart beilleszkedni, akkor külön kennelt kapott, ami szintén javított a viselkedésén. Ezek után szembe találtam magam egy csomó, gazdis(!) agresszorral, akik azért jöttek az iskolába, hogy segítsünk nekik. Ez kb. hat éve volt. Azóta folyamatosan figyelem őket, mostmár persze tudatosan, miközben dolgozom velük, és végre meg tudom fogalmazni, hogy ma miért szeretem a kutyákat (és farkasokat is) annyira a gyerekkori véleményemhez képest és talán azt is, hogy mi az, amit a leginkább meg kéne tőlük tanulni.

Irigylem a társadalmukat. Irigylem a viselkedésüket. A társadalmukban, amit nevezzünk falkának, rend van. Mindenkinek megvan a helye és nem véletlenül, vagy protekcióval került oda. A falkavezéré a legnagyobb felelősség, és közben vannak bizonyos „jogok”, amik megilletik. Amíg erős és képes a feladatát ellátni, addig irányít. Mikor gyengül, öregszik, megsérül, vagy bármiért alkalmatlan a feladat ellátására, akkor új vezető lép a helyére. Kutyánál, farkasnál, vagy bármilyen közösségben élő állatnál megfigyelhető ez. Az vezeti a csapatot, aki arra a legalkalmasabb és aki megharcolt azért a pozícióért. A többieket legyőzte, így azok elfogadják, elismerik, követik. Nyilván egy etológus sokkal többet tudna erről mesélni, de alapjába véve így működik az állatok közössége.

A kutyák társadalma tiszta. Szabályok vannak, akiket mindenki betart. Aki nem, azt azonnal megbüntetik. A falka egy egység. Mindenki, a vezér is, ennek az egységnek rendeli alá magát. Ha emberi jelzővel kéne illetni, az önzetlenséget mondanám. „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” Viszont pont az benne szép, hogy valójában nem tudnak önzetlenek lenni és önzők sem. Nem tisztességtelenek és közben nem is tisztességesek. Ezek ugyanis emberi tulajdonságok. Érzik, tudják, hogy a közösségüket meg kell védeniük, fenn kell tartaniuk, szabályokat kell követniük és ezt teszik. Mindenki a helyén van, ahol lennie kell. Aki „deviáns”, azt a többiek helyre teszik. Mikor majd képes megharcolni egy magasabb pozícióért, megkaphatja.

A falka olyannyira egységes, hogy nem hagyják magukra egymást veszélyhelyzetben. Ezt a saját kutyáitokon is meg tudjátok nézni. Nekem két kutyusom van, ezt már nyilván tudjátok. Mikor Kitty feszülten elkezd valamit figyelni, amiről nem tudja eldönteni, hogy veszélyes, vagy nem, Luca, a félősebb, mentett „falkatag” azonnal beáll mellé „erősítésnek”. Ugyanez fordítva. „Összetartozunk, egy falka vagyunk, bármi is legyen az, együtt megyünk!” Falkaösztön és kötődés, amivel születnek, és ami életük végéig erősen működik bennük.

A viselkedésüket pedig pontosan az őszinte reakciókért irigylem, amiket már fentebb említettem. Mikor két vadidegen kutya meglátja egymást, azonnal jelzik a másik felé a szándékukat. Ez a legkülönbözőbb lehet, de egyértelműen a kutya aktuális „véleményét” tükrözi. Nincs finomkodás. Nincs képmutatás. Nem azért, mert ők maguk olyan őszinte személyiségek, hanem mert egész egyszerűen képtelen arra, hogy „hazudjanak” a másiknak.

A végére hagytam azt, amit (szerintem nem túlzok) a világon minden ember szeretne megtanulni és törekszik arra, hogy így élje az életét. Ez az „itt és most”, mikor csak a jelen számít. Nos, a kutyák ezzel a csodálatos képességgel születnek. Akció-reakció, ami jellemzi őket.

Éri egy inger, és azonnal reagál rá, nem raktározza el holnapra. Nem rágódik azon, hogy tegnap nem labdáztál vele és nem aggódik azért, hogy vajon öt perc múlva fogsz-e?

Pillanatnyi állapotokat, érzelmeket is érzékelnek, egymásét, a gazdájukét, vagy akár egy idegen emberét is! Ezért van az, hogy ha nyugodtak és magabiztosak vagytok, egész másképp viselkedik a kutyátok, mint mikor idegesek és feszültek vagyok. Majd csak figyeljétek meg! Nem lehet őket átverni.

Ahogy ők a természetes, saját „társadalmukban” léteznek, lélegzetelállító. Nem véletlenül volt Tökölön nyugalom és béke 50-100 kutya között. Az ember intelligens, értelmes lény (állítólag). Itt lenne az ideje, hogy ezt arra használja, hogy nem pusztítja a természetet, hanem picit megáll és elkezd rá figyelni.