Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen, meg a turkáló malacon, meg úgy mindenen túl, volt egyszer egy érdekes kis ország, bár inkább ovinak mondanám, érdekes kis lényekkel,akik leginkább az emberekre hasonlítottak. A „kicsit” azt szó szerint értsétek, mivel összesen két csoport élt benne. No nem nagycsoport és kiscsoport, hanem Törődömék és Nemtörődömék. Voltak persze szabályaik, írottak és íratlanok, meg házirendjük is, de ezt csak Törődömék tartották be, mert Nemtörődömék – mily meglepő- nem törődtek velük. Törődömék azonban helyettük is betartották, és bár ők a napi kötelességeik mellett már nem nagyon tudtak szórakozni és pihenni, Nemtörődömék remekül érezték magukat, és meggyőződésük volt, hogy ez így van rendjén.
Egy napon érdekes játékokat hoztak ebbe az országba az árusok. Olyan játékok voltak ezek, melyek tudtak enni-inni, sírni, játszani, sőt, növekedtek is! Mivel az itt élők sosem láttak még ilyet korábban, elég nagy szenzációnak örvendtek. Persze, mindenki ilyet akart! Törődömék és Nemtörődömék végre egyetértettek valamiben, ilyen játék kell nekik!

Telt-múlt az idő. Törődömék gondozták őket, etették őket, játszottak velük, szerették őket és kezdték egyre jobban megismerni a szokásaikat, napirendjüket. Bizony, ezeknek a kis játékoknak saját napirendjük is volt ám! Nemtörődömék azonban azzal sem törődtek, hogy mikor beszerezték ezeket a játékokat, megnézzék a használati utasítást, és így nem tudták, hogy hamar megnőnek, sokat kell őket etetni és bizony rosszalkodni kezdenek, ha bármiben is eltérés történik a használati utasítástól.
Nemtörődöméknek ez már nem tetszett, mert ők úgy akartak játszani velük, ahogy ők kitalálták, és nem úgy, ahogy holmi használati utasításban szerepel! Így történhetett meg, hogy az egész országot ellepték a használt játékok. Törődömék megsajnálták őket, mert némelyik játéknak hiányzott a füle, a keze, vagy épp a lába. Összeszedték hát őket, az egészséges, teljes játékokat is, és megjavították, akit meg kellett. Aztán odaadták olyanoknak, akik szintén a Törődöm csoportba tartoztak, és megígérték, hogy náluk jó helyük lesz… meg olyanoknak is adtak belőlük, akik Nemtörődömék voltak ugyan, de Törődömnek álcázták magukat, és ők is azt mondták, hogy náluk jó helyük lesz, de ők nem annyira mondtak igazat. Ők csak azt hitték, hogy képesek róluk gondoskodni, de aztán megint kiderült, hogy nem is, és mikor rájöttek, inkább visszaadták... de volt olyan is, aki csak kidobta az ablakon.
A játékoknak egész kis kultúrájuk lett! Volt, aki azért vette meg őket, hogy legyen kiről gondoskodnia, volt, aki észrevette, hogy némelyik jó valamiben, és konkrét játékokat keresett már, tehetséges játékokat… Aztán volt olyan is, aki a kisjátékokat összegyűjtötte, felaprította és odaadta a nagyjátékoknak… bizony-bizony, ez is előfordult, de ez mondjuk inkább a Nemtörődöm csoportban volt jellemző. Aztán köztük volt olyan is, aki szándékosan elrontotta a játékát, mert szerette, hogy a játék rossz. Egész iparág épült már a játékokra, az árusok egyre többen és többször látogattak ebbe az országba. Voltak játékkészítők, meg voltak, akik hamisították őket, mert sokan vettek belőlük, és jó üzlet volt a „játékbiznisz”. Már mindenütt csak játékok voltak: öreg játékok, beteg játékok, felesleges játékok és ez az idők végezetéig így folytatódott volna…
…ha nem érkezik meg az „Óvónéni”, azaz az ország első embere. Meglátta, mi folyik az országában, és azt mondta:
„Na, ebből elég volt!” Megtiltotta, hogy még több játékot vásárolhassanak, tilalmat, sőt létszámstopot rendelt el, összegyűjtötte a kidobott, felesleges játékokat, szétosztotta azok között a Törődömök között, akiknek még nem volt és szerettek volna, a többieket elvitte egy olyan országba, ahol tényleg nagyon szerették a játékokat és a használati utasításukat is elolvasták.
Aztán visszajött, majd szép sorban, egyenként a térdére fektette Nemtörődöméket, és úgy elfenekelte, mint még soha senki azelőtt. A játékhamisítókat meg még annál is jobban... Talán még most is fenekeli, hacsak a keze el nem zsibbadt…. De akkor meg cserél.
Jó éjszakát gyerekek! :)
—————