Már megint a szaporításról

Bizonyára, akik arra vetemednek, hogy olvassák a blogot, szeretik a kutyákat…. vagy mazochisták. Az utóbbiak remélem, élvezik, az előbbiek pedig nyilván más kutyás írásokat is követnek. Így nekik a szaporítós cikkek és posztok már a könyökükön jöhetnek ki, mert feltételezem, ők már kívülről tudják, mi a gond ezzel. Senkinek nem lesz újdonság a csepeli horrorstory, mikor egy raktárépületben temérdek mennyiségű fajtatiszta kiskutyára bukkantak finoman szólva sem a legmegfelelőbb tartási körülményekkel. Nem is erről szeretnék írni, mert erről már a Híradó, az újságok és az Internet számtalan fóruma is beszámolt. Nyilvánvaló, hogy ezeket a kiskutyákat szaporították. A szaporításnak azonban sok arca és „műfaja” van, ahogy a szaporítóknak is. A csepeli eset nagyon nagy médiavisszhangot kapott, mert kiskutyák tömegéről és bizonyára külföldi kereskedelemről is szó volt.

Most azonban elmesélek egy tegnap történt esetet Nektek, ami a szaporítás egy másik „műfajának” a tipikus példája. Sajnos az egész országban találkozunk vele, és egy igen veszélyes, alattomos jelenségről van szó, ami a mindennapjaink része, elég csak hirdetési oldalakat böngészni:

Tegnap a kutyakozmetikában dolgoztam. Már éppen végeztem a vendégemmel (nem úúúgy…. J ), mikor megjelent „Gabianyu” barátnőm, akié a szalon. Úgy volt, hogy aznap nem jön, de felhívták telefonon és SOS volt a dolog. Történt ugyanis, hogy egy anyuka a kislányával kiskutyát szeretett volna venni. Ez még önmagában nem hírértékű, sokan vagyunk ilyen elmezavarosak, hogy úgy gondoljuk, nekünk kutya kell. A dolog, onnantól kezd érdekessé válni, hogy rábukkantak egy hirdetésre, amiben yorki kiskutyákat kínáltak kedvező áron. Talán 30.000 Ft-ért, de ebben nem vagyok biztos, Vecsésen. Bepattantak az autóba, miután felhívták a hirdetőt. Ő persze csak az utca elejéig navigálta el őket. Mikor ismét telefonáltak, hogy megérkeztek, pontosan merre tovább, a hirdető azt mondta, maradjanak, ahol vannak, kiviszi a kicsiket. Ők várakoztak és várakoztak, majd megjelent egy kisfiú a kölykökkel. Azt mondta, az apukája nem tud jönni, de itt vannak a yorki kölykök, válasszanak! Mikor a leendő gazdi meglátta a kicsiket, a reakciója az volt, hogy kiválasztotta a nekik legjobban tetszőt, de nem fizette ki. Azt mondta, hogy vagy elviszi ingyen a kiskutyát, vagy kihív egy rendőrt. A poént nem lövöm le, bár már nyilván tudjátok, hogy miért reagált így….  Szóval a kiskutya felautózott Vecsésről, jött a telefon Gabianyunak, ő le a kozmetikába és innen már személyes részese voltam az eseményeknek. Kivették a kosárkából a babát, be a fürdőkádba, és megkezdődött a „Kutyakaka-eltávolító Hadművelet”. A picik ugyanis a saját mocskukban, felpuffadt pocakkal és bolhákkal várták, hogy megvegyék (!) őket. Két zöld szikszalaggal volt a füle felragasztva, hogy „szépen álljon”, és a „tenyésztő” még jótanácsokkal is ellátta a gazdikat, hogy mikor kell majd és mennyi időre levenni, aztán mikor kell visszatenni és meddig. Milyen figyelmes és tájékozott….

Szerencsére a pici még a fürdőkádban megszabadult tőlük. Apró bolhák mászkáltak rajta, melyeket ugyan sikerült likvidálni, de még mindig maradtak túlélők. A pocakja gyanúsan dundi volt, mi férgességre gyanakodtunk, de a kozmetikából az állatorvoshoz mentek, így ott bizonyára kiderültek pontosan a dolgok. Egyébként számomra az oltási könyv is elég gyanús volt, remélem ezzel kapcsolatban is pont került a kérdőjel helyére.

A poént hagytam a végére. Ugyanis, ha mindez nem lett volna elég, már bizonyára sejtitek, hogy a képen látható kiskutyáról van szó. Tehát bemutatom Nektek a 30.000 Ft-os (?) YORKSHIRE TERRIERT.

Eddig tartott a történet, most pedig jöjjön a tanulság! Tudom, hogy egy kölyökkutya, ha az ember tenyésztőtől akarja megvenni, sokaknak „aranyárban” van. A mai gazdasági helyzetben természetesnek tűnhet, hogy ha ugyanazt a fajtát az egyik helyen 150.000-ért, a másikon 20.000-ért kínálják, „hülye leszek a drágábbat megvenni, csak azért, mert az pedigrés”. Ez egy hatalmas tévedés, és sajnos ez a tévedés tartja el már évek óta azokat az "embereket", akik a kutyákat kihasználva nyerészkednek…. És tartja szűnni nem akaró teltházon a menhelyeket, de erről majd máskor.

Ha fajtatiszta kölyköt szeretnél, bizonyára egészséges kiskutyára vágysz, nem szeretnél állatorvoshoz járni, kezeltetni alkalmanként többezer forintért, nem szeretnéd a kozmetikushoz vinni, mielőtt hazavinnéd, hogy egyáltalán olyan állapotba kerüljön, hogy be merd engedni a lakásodba, nem szeretnél férgeket, kullancsokat, vagy bolhákat, nem szeretnél későbbi viselkedési problémákat. Itt hozzáteszem, hogy egy törzskönyves kutyusnak is lehetnek magatartásbeli problémái, de míg egy tenyésztő megvárja azt az ideális életkort, míg a kiskutya elválasztható a testvérektől és a mamától, addig egy szaporító minél előbb pénzt akar belőle. Ennek pedig nagyon súlyos következményi lehetnek: a babák egymástól és a mamától tanulják meg a helyes kommunikációt és „etikettet”. Ha ez a tanulási szakasz idő előtt megszakad, a későbbiekben, felnőtt kutyáknál is gyakori az antiszociális viselkedés, mert a kutya nem érti, vagy félreérti a másik kommunikációját. Nem nagy újság ez: képzeld csak el, ha egy gyerek 0 és 3 éves kora között nem találkozik a családjával, vagy más gyerekekkel, nem tanulja meg otthon, hogy hogyan kell különböző helyzetekben viselkedni. Milyen lesz ő óvodásként, iskolásként, majd felnőttként?

A tenyésztők által kért összeg, elsőre horribilisnek tűnhet, de az évek során azért ez megtérül ám! Addig, míg olcsón akarunk kölyköt, az olyan emberek, mint akikről fentebb is írtam, bátran csinálhatják tovább ezt a rémséget, mert lesz kereslet a kínálatukra. Amíg nincs erős állatvédelmi törvényünk, addig csak mi, „civilek” tudunk segíteni. Csak magunkra számíthatunk: NEM VÁSÁROLUNK TŐLÜK!

A történetben szereplő buktatók, amire mindenki figyeljen, nehogy vele is megtörténjen hasonló:

- A kutyákról valószínűleg nem volt kép a hirdetésben (ha lett volna, a vak is látná, hogy nem yorkikról van szó)

-Az ár gyanúsan alacsony volt

-A pontos címet nem adták meg, nehogy látni lehessen a körülményeket. Ha kutyát vesztek, ragaszkodjatok hozzá, hogy megnézitek, hol élnek és kik a szülők! (Ha ez nekik nem evidens, már kezdhettek gyanakodni). Ráadásul így, ha utólag rendőrséghez fordulnál, nem tudod megmondani a pontos címet, és többnyire a nevet sem.

-Mikor meglátjátok a kutyust/ kutyákat nyugodtan vegyétek szemügyre alaposan: ha koszosak, mocsokban vannak, bolhásak, vagy a fülük esetleg büdös, sötét váladékos, a hasuk gyanúsan nagy a testükhöz képest, esetleg a szemük sem szép, tiszta, vegyétek meg nyugodtan, aztán váltsatok bérletet az állatorvoshoz…

-Az oltási könyv, csak akkor érvényes, ha sorszámozott. A legtöbb helyen már a zöldet használják, de fontos, hogy legyen benne sorszám és az állatorvos pecsétje, aláírása!

- És a kedvencem: ha szikszalaggal van körbetekerve a fülök, hogy „szépen álljon”, akkor ott valami nagyon nem stimmel

A gazdi elhozta ezt a kiskutyát, mert megsajnálta. Szerencsére pénzt nem adott érte, de azt jó, ha minél többen tudjátok: a szaporítás sajnos csak akkor bűncselekmény, ha a tartási körülmények nem megfelelőek. Ezesetben viszont egyáltalán nem voltak azok, így ha ilyet tapasztaltok, tegyetek bátran rendőrségi feljelentést, mert ez már kimeríti az állatkínzás fogalmát! Ez azért nagyon fontos, hogy legyen végre szankciója ennek, amit ezek az „emberek” büntetlenül, évek óta csinálhatnak. Ha soha, senki nem tesz lépéseket, csak elhozza, esetleg fogát összeszorítva, de kifizeti a kölyköt, mert sajnálja, soha, de soha nem fog véget érni ez a lassan már tarthatatlan helyzet, sőt! Egyre több olyan ember lesz, aki jó üzletnek tartja majd, hogy semmilyen befektetett munkával és pénzzel akár 150.000 Ft is az ölébe pottyan. (Most egy 5 fős alommal és 30.000 Ft-al számoltam kutyánként.) Ideje, hogy kicsit az orrukra koppintsunk és elvegyük a kedvüket attól, hogy az állatokat kihasználják és nyerészkedjenek rajtuk, az embereket pedig becsapják.