"Kutyasulimizéria"

Az előző bejegyzés kicsit már a kutyanevelés témakört pedzegette, ezért úgy gondoltam, ezt a vonalat folytatom. Kutyaiskolába menni, vagy nem menni, ez itt a kérdés! Meg egyáltalán minek?! Nyilván mindenki maga dönti el, hogy belefér-e az életébe, én mégis azt mondom, hogy bizonyos esetekben elengedhetetlen, a többiben meg erősen ajánlott :-) Ott van persze a magánképzés is, ami szintén egy lehetőség. A kettő bizonyos szempontból teljesen más, de egy nagyon fontos és meghatározó közös vonásuk azért van.

Egy kedves ismerősöm kérdezte tőlem nemrég: „Mikor kijársz kutyákhoz oktatni őket, később nem felejtik el a tanultakat, mikor már nem vagy ott?” Elmondtam neki, hogy ezeken az alkalmakon én elsősorban nem a kutyával foglalkozom. Az én feladatom, hogy eszközöket adjak a gazdi kezébe, információkat, amivel ő maga képes a kutyáját megérteni és irányítani. Akár kutyaiskola, akár egyéni oktatás, a kiképző dolga ez kell, hogy legyen. 

Ezért sem helyes a „kutyakiképző” kifejezés, nem is szeretem, de kénytelen vagyok használni, mert nem tudom mással helyettesíteni egyelőre. 

Miután úgy döntesz, hogy elviszed kutyaiskolába a kutyád, a feladatod, hogy utánanézz a választéknak. A lehetőségek tárháza végtelen, ahogy mondani szoktam. Vannak szöges nyakörves, hagyományos módszerek, vannak a jutalmazásalapú sulik és ezek keverékei is. Először is gondold végig, mi a cél, mit szeretnél elérni? 

Ha azt, hogy akár erdőn-mezőn bárhol magabiztosan el tudd engedni a kutyád, aki első hívásra visszajön (milyen idilli kép, nem igaz?), akkor értelemszerűen olyan iskolára van szükség, ahol a kutyák szabadon vannak az iskola területén és az órák nagyrészt nem pórázon zajlanak.

Ha azt, hogy ne támadjon meg másokat, vagy épp ne féljen, szűnjön meg a problémás viselkedése, akkor olyan helyet keress, ahol van szocializáció, ez ugyanis oda tartozik.

Ha azt szeretnéd, hogy a kutya ne egy külső kényszer hatására fogadjon szót, hanem azért, mert olyan a kapcsolatotok, akkor érdemes olyan sulit keresni, ahol nem ezekkel dolgoznak. Pusztán azért, hogy a kutya ne húzzon, sem a szöges, sem a fojtó nyakörv nem jó megoldás!!!

Egy rövid történet: kutyakozmetikusként mentem ki évekkel ezelőtt egy újfunlandihoz. Ki kellett fésülnöm és megfürdetnem. Mindig megszökött és a kertben ugrabugrált, aztán már morgott is, jelezvén, hogy nem híve a szépségápolásnak. A gazdája nem tudta behívni, de elmondta, hogy járnak kutyaiskolába, az ő kutyája a legjobb őrző-védős és mindjárt hozza a szögest, mert akkor majd lenyugszik. Jött is a szöges nyakörv, nagy nehezen elkapta az ebet, ráadta a segédeszközt és míg a kutyán rajta volt, fegyelmezetten viselkedett…. De csak addig.

Nem utolsó szempont az sem, hogy anyagilag milyen költséget jelent a családnak az eb „iskoláztatása”. Érdemes tehát körbenézni, hogy milyen a suli szemlélete és ezért milyen szolgáltatásokat nyújt?

Egyszer az interneten kutyaiskolákat böngésztem és egy számomra érdekes dolgot találtam. A honlapon feltüntették, hogy az alapfokú tanfolyam mely napokon hány órától van és mellé írták, hogy folyamatos a csatlakozás. 

Eddig akármelyik kutyaiskolában dolgoztam, mindig volt az alapfoknak és a középfoknak is egy eleje és egy vége. Tematikája, mely megmondta, hogy melyik órán mi a feladat. Az órák egymásra épültek, így a sok hiányzás nem volt szerencsés, a menet közbeni csatlakozás pedig nem volt lehetséges.

Most pedig jöjjön néhány személyesebb hangvételű sor, mondhatni gyöngyszem egy olyan kutyakiképzőtől, aki nem elég, hogy fiatal, de még nő is! (Higgyétek el, nem egyszerű ez az állapot :-) ) 

Kulisszatitkok következnek! :)

Kutyaovit tartottam évekkel ezelőtt. A foglalkozásra többször eljött egy család a kb 5-6 hónapos kutyájukkal, de sosem hoztak klikkert, amivel mi dolgozunk, jutifalatot is csak hébe-hóba. Megítélésem szerint az apuka volt a felbujtója ennek a mérhetetlen devianciának :-) A harmadik alkalom után odajöttek hozzám: „Ezt a klikkeres hülyeséget ugye később már nem kell csinálni, mert mi őrző-védőre akarunk járni!” Elmondtam neki, hogy a klikker az alapfok és a középfok alapvető eszköze és nálunk csak ez után léphet be a klubfoglalkozásokra, mert az őrző-védő feltétele a kutya maximális kézbentarthatósága. Válasz: „De ő már kézben van, mi egyből az őrző-védőt akarjuk, meg különben sem azt akarom, hogy azért jöjjön oda, mert kattintgatok neki, hanem azért, mert van tekintélyem felette”. Ennél a pontnál valamit tudnotok kell: a legtöbb pozitív megerősítéses, klikkeres iskola célja is pontosan az, hogy a gazdi megszerezze a tekintélyt, de épp az különbözteti meg a hagyományos iskoláktól ezt az új irányt, hogy nem kizárólag fegyelmezésre épül. Itt nem az az elv, hogy ha követed a parancsot nem bántalak, ha nem, akkor megbüntetlek, hanem az, hogy a kívánt viselkedést megjutalmazom, de persze, ha szükséges a büntetés megfelelő módját is alkalmazom. A kattintgatás abból a célból, hogy odajöjjön a kutya, pedig szigorúan tilos!

Ennyit a rövid kitérőről. A történet úgy végződött, hogy ismertettem nekik más kutyaiskolák más módszereit és lelkük rajta, hogy melyiket választják. Többször nem jöttek….

Mindig el szoktam mondani, hogy milyen nagyra becsülöm azokat az embereket, akik eljönnek egy kutyaiskolába. A lehető legjobban akarják csinálni a gazdiságot, felismerik, hogy ez jó a kutyának, vagy épp segíteni akarnak rajta, ha gond van a viselkedésével. Mindhárom esetben igyekszem minden segítséget megadni és támogatni ezt a követendő példát.

A gond azonban az, hogy mint a kutyasuli dolgozója nem mindig a fenti hozzáállással találkozom. Sokszor a következőket látom: 

-Eljöttem, tehát megtettem a magamét. Itt a kutya is, elhoztam. Oldd meg a problémát, mert az meg a te dolgod! (Mármint az enyém és a „kollégáké”).

Másik variáció:

-Azt csináljuk, amit tanácsoltál, de mégsem változott semmi. Nincs értelme az egésznek.

-Értem. Azt tudjátok, hogy egy három éve húzódó problémával egy hete kezdtünk foglalkozni. A szabályokat betartjátok, amit megbeszéltünk?

-Igen, persze! Csak a…. és a…-t nem, de az nem olyan fontos. (A beszélgetés többi részéből kiderül, hogy a maradékot sem úgy, ahogy kéne.)

Aztán jön a számomra legfájóbb:

A gazdi elmondja a problémát, én elmondom, mit kéne tennie, és már látom rajta, hogy többször nem fogom elmondani. Ugyanis, míg nem leszek évekkel idősebb és nem operáltatom magam férfivá, nincs esélyem nála. Így megkérek egy másik kiképzőt, hogy beszéljen velük, akire illenek ezek a paraméterek, ő elmondja, amit én is és elkezdenek rá figyelni. Ennyi :-)

Összegzésként elmondható, hogy a kutyaiskolával jót tesztek a kutyának és a saját dolgotokat is megkönnyítitek. Sok helyen vannak már ingyenes, illetve olcsó foglalkozások is, így csak az időt és az energiát kell rászánni, no meg az útiköltséget. Körültekintően válasszatok, mert van miből, és az az igazi, mikor Ti magatok tanuljátok meg a kutyával való bánásmódot, mert annak lesz jövőbeli haszna.