Játsszunk nyílt kártyákkal!

A kutyakiképzés első és legfontosabb szabálya, amit mindenkinek el kell fogadnia, hogy csak azt tekinthetjük problémának, ami a gazda számára is az. Mivel az a képzés, ami ér is valamit, háromszereplős (kutya, kiképző, GAZDA), így értelemszerűen csak közösen megvalósítandó célokat tűzhetünk ki. Én kiképzőként hiába tartom gondnak, ha a kutya például játék közben morog. Ha a gazda számára ez cuki, akkor nem fog rajta változtatni. A következőkben szeretnék megosztani Veletek egy-két olyan szituációt és viselkedési zavart, ahol nem volt túl őszinte a gazdi kommunikációja felém. Ez röviden annyit jelent, hogy tudta ő, hogy a kutyája bizonyos viselkedése nem helyes, és kifelé ezt is kommunikálta, de nyilvánvaló volt, hogy ez csak a közönségnek szól, valójában nem akar rajta változtatni, így bármit is tanácsoltam volna, valószínűleg az életben nem került volna betartásra. Az állateledel bolti eladóskodásom ezen helyzetek melegágya volt, így innen választottam a gyöngyszemeket.

1. Gazdi: „Jaj, ez a kiskutya olyan válogatós! Egyszer megveszek neki valamit, azt másnap már meg se szagolja, és jöhetek ide magukhoz minden nap, hogy kiszolgáljam az igényeit! Nagyon sokba van már ez a kutya.”

Eközben: Gazdi szeme csillog a gyönyörűségtől, hogy van kiről gondoskodni, van kit kényeztetni és van kivel „babázni”, mintha csak egy válogatós kisgyerekről beszélne. Élvezettel válogat a különböző ízesítések és márkák között, naponta hosszú perceket tölt a boltban és közben persze történeteket mesél a kiskutyájáról.

Tanács azoknak, akiket ez VALÓBAN zavar: Ha a kutya éhes, eszik. Szinte az összes érzékszerve sokkal fejlettebb, mint a miénk, az ízlelést leszámítva. Persze nyilván van, amit szívesebben fogyaszt és van, amit kevésbé, de közel sem olyan nagy a jelentősége az ételek ízének az ő esetében, mint az emberében. Ha valóban azt szeretnéd, hogy a kutyád ne válogasson, tedd ki neki a kaját, és ha nem eszi, rakd el! Másnap valószínűleg lelkesebb lesz. Ha mégsem, akkor ugyanez a forgatókönyv egészen addig, míg nem eszi meg. Figyelem: ez csak akkor érvényes, ha az étel tényleg ehető a számára! Volt „szerencsém” egy állatmenhelyhez évekkel ezelőtt, ahol a kutyák konkrétan romlott húst kaptak, a vezető meg közölte, hogy azért nem esznek, mert nem éhesek. Nos, ami azt illeti, majdnem gazdagítottam a menhely létszámát egy rókával, de a részletekbe nem mennék bele.

2. Gazdi: Fiatal, csinos hölgy lép be a boltba kiskabátos törpeterminátorával. Kolléganő lehajol a kutyushoz, hogy megsimogassa. A kutya vicsorogva támad ki, gazdi éppen, hogy vissza tudja rántani a pórázt. Én már nem lepődöm meg, hisz előző héten az én kezem akarta letépni, de elfelejtettem említeni a kolléganőmnek…. Véletlenül… tényleg. Gazdi a következőként reagálja le: „Elnézést kérek, hogy ilyen hülye a kutya, de egyszerűen csak nekem hagyja, hogy megsimogassam! Mindig ilyen undok másokkal, nem tudok vele mit kezdeni!”.

Eközben: Van mellette egy erős és veszélyes „férfi”, még akkor is, ha ez az illető kb 6 kg és történetesen kutya. Gazdinak hatalma van felette, mivel „csak neki engedi meg, hogy megsimogassa”. Nagyon nehezére esik leplezni a büszkeségét.

Tanács azoknak, akiket ez VALÓBAN zavar: Ha a kiskutya ennyire agresszív, nem csak közveszélyes, hanem önveszélyes is. Vagy olyan embert/ kutyát támad meg, aki ezt nem veszi jó néven, és kárt tesz benne, vagy úgy okoz kárt saját magának, hogy állandóan stresszel és idegeskedik, ezáltal fogékony lesz a betegségekre. Valljuk be, hogy az ilyen típusú kiskutyák nem épp a nyugalom és harmónia szobrai. Az, hogy erősen védelmezi a gazdáját, azt jelenti, hogy feladatának érzi a falka védelmét, mert a gazdit alkalmatlannak tartja rá. Az ilyen viselkedést minden esetben tiltani kell. A kicsattogásig el sem szabad jutni, már a morgás megérik egy jó kemény grabancfogásra és egy határozott „Nem!”-re. Aki tart a kutyája harapásától, az kérje szakember segítségét, hogy láthassa, mi a teendő ilyenkor. Persze a mellékelt példa nem csak kistestű kutyákra vonatkozik!!!!
 

3. példa szigorúan 18 éven felülieknek:

Gazdi: „Az én Fifim olyan kis fickós, hogy még a párnával, meg a lábammal is huncutkodik. Borzasztó, és nem akarja abbahagyni!”.

Eközben: Micsoda férfi az, aki még a legyet is röptében! Meg persze a széket, asztalt, párnát… Férfi gazdik esetében: a kutyám olyan macho, mint én magam! Nőknél: a kutyám egy igazi kis Don Juan, rendelkezvén emberi változata minden irigylésre méltó tulajdonságával.

Tanács azoknak, akiket ez VALÓBAN zavar: A kutyák ezzel a viselkedéssel inkább mutatnak dominanciát, mint szexuális vágyat. Azaz, ily módon nyomják le gazdájukat a falkarangsorban és jelzik neki felsőbbrendűségüket. Kicsi rá az esély, hogy a gazdi lábának olyan illata van a kutya számára, mint egy tüzelő szukának. Ez vonatkozik a párnára és minden egyéb tárgyra/ élőlényre is. (Egyébként ez egy nőstény kutyákra is jellemző viselkedés, szintén dominancia miatt). Korábban már leírtam, miért rossz, ha a kutya a domináns fél, ha ő alkot szabályokat, stb. A dominancia minden jellegű megnyilvánulását tiltani kell, ezt is beleértve. A tiltás módját lásd az agresszió-problémánál, eggyel feljebb!

4. Gazdi: „Szegény Fifikém, mindig úgy sír, mikor elmegyünk otthonról, mert annyira fél egyedül. Már a szomszédok is szóltak, de nem tudunk vele mit csinálni”.

Eközben: A Gazdinak szemmel láthatólag tetszik, hogy ilyen fontos valakinek, hogy így ragaszkodnak hozzá és szeretik, hogy van olyan élőlény, akinek az életében ő a mentsvár.

Tanács azoknak, akiket ez VALÓBAN zavar: A modern kutyakiképzésben már általánosan elfogadott nézet, hogy ilyenkor a kutya nem attól fél, hogy egyedül marad, hanem a gazdáját félti, és attól retteg, hogy mi fog történni Gazdival addig, míg ő nem képes védelmezni, hisz külön vannak egymástól. Ezért is van a kitörő öröm hazaérkezéskor: „Jaj, de örülök, hogy túlélted nélkülem a kinti, veszélyes világot!” Ilyen esetekben érdemes szakember segítségét kérni, megkérdezni, hogy mi a teendő, mert a probléma összetett. Szerencsésebbeknél megoldódik azzal, ha egyszerűen elkezdenek nem tudomást venni a kutyáról induláskor és érkezéskor. Nem köszönnek el tőle és nem üdvözlik. Ha minden jól megy, a szeparációs szorongás így magától elmúlik.

Ezek voltak a kedvenceim, de persze aki olyan helyen dolgozik, ahol sok gazdi megfordul, annak minden napra akad egy ilyen története. Nem győzöm hangsúlyozni, a kutya nem szőrös és négylábú, ugató ember! Ami szerintünk vicces, vagy aranyos, vagy menő viselkedés, az sokszor valójában viselkedési probléma, amit a stressz, a félelem, az idegesség, a gazdával szembeni dominancia vált ki nála, ami pedig a nem megfelelő falkasorrendből fakad és lám, megint ide lyukadtunk ki….