A babakutyák visszatérnek!

Bármennyire is próbáltam, nem tudok elszakadni a kölyökkutya témától. Miért, úgy is mondhatnám, MIÉRT vetemedik valaki arra, hogy kutyát szeretne tartani, pláne ezen becses faj bébi példányát?! (A kérdés költői, kérlek ne válaszoljatok! :-))

Mielőtt kutyát veszel magadhoz légyszi gondold végig, hogy milyen célból teszed ezt! Ha kell valaki, aki elijeszti az idegeneket, jobban jársz, ha beszereltetsz egy riasztót a kutya, saját magad és a társadalom érdekében is! A kutya nem erre való. Nem kötelező őt babusgatni és tutujgatni, de igenis, alapvető dolgokban foglalkozni kell vele. Amennyiben van egy házőrzőm, de nincs köztünk kötődés, jó kapcsolat, nem törődöm vele, bizony könnyen azon kaphatom magam, hogy a legkevésbé sem tudom uralni azt az erőt, amit a kertemben tartok… Arról nem is beszélve, hogy a kutya számára ez mennyire ingerszegény, rossz élet. Ismétlem, nem erre lettek kitalálva. Társas lények, szükségük van a falkára, jelen esetben az ember közelségére. A kerti kutyák is igénylik a foglalkozást, sőt a sétát is, ha hiszitek, ha nem!

A másik kedvencem: „Azért szeretnék kutyát, mert a kislányom/ kisfiam/ kisunokám/ kisakárkim nagyon szereti az állatokat”. Isten tartsa meg jó szokását, de akkor járj vele olyan környezetbe, ahol tud kutyákat simogatni, mert a kutyatartás nem arról szól, hogy veszek egyet a gyereknek, hogy kiélhesse határtalan állatszeretetét.

 „Régóta próbálkozunk babával, de sajnos nem jön össze. Gondoltuk, magunkhoz veszünk egy árva kiskutyát és gondoskodunk róla”. Az ötlet szép, segíteni egy árva, bajbajutott, elhagyott, stb kis lényen. Amíg a gyermekáldás várat magára, kutyázunk. Sajnos, ha pusztán ez az ok, elég sanyarú végkimenetelekről tudok beszámolni. Mikor megérkezik az embergyerek, a kutya „féltékeny lesz” (erről majd később :-)), vagy pusztán játékból folyton felborítja, stb. Nincs mese, az ebnek mennie kell. Másik verzió: a gyermekáldás nem jön, de sebaj, van egy négylábú, szőrös kis gyermekem, akit kényeztetek, és élete végéig az én kisbabám marad, nem úgy, mint a gyerekek, akik megnőnek, elköltöznek, stb… Rossz hírem van, ez sem jó politika. A gyerekként kezelt kutyák nagyon súlyos viselkedési gondokkal küzdenek, amit az idők során a saját gazdájuk tesz rájuk, aki persze a legkevésbé sem érti a kutya problémás viselkedését.

Az okok száma végtelen lehet, nem is tervezem az összeset megnevezni. Fent olvashattatok rossz példákat, amit sajnos a saját fülemmel hallottam, de a favoritot a végére hagytam: „Azért választottuk ezt a fajtát, mert látott a gyerek egy videót egy ilyen kutyáról, amint épp ilyen, meg olyan vicces dolgokat csinált”. Nos, ha finoman szeretnék fogalmazni, az általuk beszerzett kutyus és a videón látott kutyus maximum fajtájukban hasonlítottak, de természetükben a legkevésbé sem.

Ha bárki megkérdezne, hogy miért akartam, vagy miért tartok kutyát, nem tudnék rá pontosan válaszolni. Nincs rá konkrét okom. Azért, mert nekem ez a természetes, szeretem és tisztelem őket. Ennyi. Amikor eldöntöd, hogy beszerzel egy ebet, fenekestül fel fog fordulni az életed, ez egészen biztos. Különösen akkor, ha lakásban tartod. Elkezdesz másképp tervezni, szervezni, akár csak egy néhány napos nyaralás tekintetében is, vagy a mindennapokban, mikor túlórázni kell, de a kutyát valakinek muszáj levinnie. Apróságok, de annál fontosabbak. Azt gondolom, hogy aki képes és nem fél megismerni a kutyákat és saját életét mielőtt egyet magához vesz, abból lesz később az a gazdi, aki felelősséggel döntött és nem teher neki a kutyatartás. A többiek rájöttek, hogy tévedtek, „nem ezt a lovat akarták” és nagyon leleményesek abban, hogyan is szabaduljanak meg az új jövevénytől.

A következő bejegyzést azoknak ajánlom, akiknél megvalósulni látszik az első verzió.

Folyt köv…